Barlang

BUDAVÁRI RÉGMÚLT

A Labirintus barlangjait több százezer éve használták elődeink. A Vértesszőlősön feltárt előemberi leletekkel egyidős, 350 000 éves kő- és kavicseszközök maradványai jelzik, hogy már az előember is használta a barlangokat. Valószínű, hogy később az ősemberek számára is lakhelyül, menedékül szolgáltak a Labirintus barlangjai.

A 11–12. században a Várhegyen élt emberek a Labirintusban összegyűlt vizeket kürtők építésével hasznosították, kutakat alakítottak ki. A házaikat is a barlang-kutakhoz igazodva építették.

A királyi székhellyé alakuló Buda gyarapodó lakosai nemcsak víznyerésre használták a Labirintust, hanem terményeiket – bort, élelmiszereket, stb. tároltak a barlangpincékben. Ennek érdekében a Labirintus barlangjait bővítették, közéjük átjárókat vájtak, a kibányászott követ pedig hasznosították.

A Labirintus menedékül is szolgált a gyakori tűzvészek és háborúk idején. Évszázadok során számos legenda keletkezett a Labirintus használatáról. Például a hódító törökök elásott kincseiről, a budai pasák befalazott, megunt háremhölgyeiről, titokzatos szellemek rejtekhelyeiről. Az idők folyamán a barlangok elfelejtődtek, viszont Buda növekedése miatt egyre többször fordult elő az utcák beszakadása, károsodtak épületek, különösen a 19. században. A károkat megelőzendő, több helyen törmelékkel töltötték fel az üregeket, barlangokat.

AZ ELSŐ FELFEDEZŐK

Kadic_OttokarA barlangrendszer módszeres kutatása csak az 1930-as években kezdődött meg Kadič Ottokár barlangkutató irányításával. Ő megállapította, hogy bár zömében kiépített barlangpincékről van szó, azok valójában természetes eredetűek. 1935-ben látogathatóvá tették a barlangpincék egy részét a Városházánál, a Szentháromság tér és az Uri utca között Várhegyi-barlang néven.A következő években állandó barlangi kiállítást rendeztek be a Labirintusban talált csontokból, majd barlangászati gyűjteményt alakítottak ki. Később újabb barlangpincéket nyitottak össze és körjáratot alakítottak ki.

II. VILÁGHÁBORÚ ÉS A TITKOS BUDAVÁRI ÓVÓHELY

A II. világháború (1939–1945) előtt óvóhelyet alakítottak ki a Labirintus területének nagyobb részén. Újakat is megnyitottak és összekötötték a többivel, megerősítették a barlangpincék felületét. Így alakult ki a Nagy Labirintusnak nevezett barlangpince-rendszer. A háború alatt Sziklakórházat is létesítettek a barlangban. A harcok idején bombatalálat sújtotta a Városházát, a Labirintus bejárata is megsérült. A háború végén a kiállítási anyag elkallódott.
Az 1950-es években – a hidegháborús helyzet miatt – újabb bővítési és megerősítő munkákat végeztek, melynek nyomán egy szigorúan titkos, 4 kilométert meghaladó óvóhely labirintus alakult ki a Budavári negyedben.
A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1961-ben – az eredeti bejáratnál – a Nagy Labirintus egy részét megnyitotta a látogatók előtt. Barlangtani Múzeumot alakítottak ki, amelyhez a Budapesti Történeti Múzeummal közösen. 1965-ig működött a barlangtani kiállítás.

labirintus_stoneLABIRINTUS ÚJRANYITÁS

A Labirintus Úri u. 9. bejáratát 1965-ben a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat nyitotta meg. Az új kiállításon elsősorban a középkori királyi vár romjainak feltárása során talált tárgyakat mutattak be. A látogatók a 13. és 14. századi királyi várkastély gótikus kapuit, Zsigmond király idején készült kapurészletet, török stílusú oszlopot, barokk falazat-maradványt és borospincét tekinthettek meg az egykori kiállításon. 1983-ban a Dominó Pantomim Egyesület kapott engedélyt a Labirintus egy részében kialakítandó történelmi panoptikum bemutatására. A vállalkozás kiállítása 1996-ban megszűnt, mert a kiállítási anyagok tönkrementek a páradús levegőben.

A Labirintusban látogatható kiállítások: Kőtár, Világ csodás barlangjai, Időszaki kiállítás.

LABIRINTUS TÉRKÉP A BUDAVÁRI NEGYEDBEN

labirintus_terkep